A kezdetek
Amint A névadó település című részben olvasható, a család nevét a nyugati végeken fekvő, Vas megyei Szilvágy településről kapta (a régi magyar nyelvben szilvágy szilvafákkal benőtt területet jelentett). A család és a falu első írásos említése 1217-ből való. II.András király mielőtt elindult a szentföldi kereszteshadjáratára, a vasvári káptalan kérésére meghatárolta annak birtokait. A határos területeknél nevezi meg Szilvágy birtokot (predium Zyluag) és a Szilvágyiakat (Szciluag formában). Ezt az oklevelet említi Dr. Herényi István: A középkori Vas vármegye genealógiája című művében, mint a Szilvágyi család első írásos említését (az oklevél fotója megtalálható az Oklevelek, iratok lapon).
A Szilvágyi név írott formái az idők folyamán nagy változatosságot mutattak, de rendre kiderült, hogy a különböző verziók a Szilvágyi nevet takarják, csak az írnok vagy a pap más formában írta le a nevet. Az előforduló formák: Szciluag, Zyluagy, Zylwagh, Zyluagh, Sylwag, Zylwagy, Szylvagy, Ziluagy, Szivági, Szivágy, Szilvágy, Szilvágyi, Szivády, Szilvádi.
Az első a Szilvágyiak közül, akit személyében megneveznek, az Bernát comes1, aki 1292-ben Monyorókerék várnagya volt (Monyorókerék, ma Eberau, Ausztria, 2O km-re délnyugatra fekszik Szombathelytől). Az említett iratban Csói Mátyás több, szilvágyi birtokát zálogosítja el Bernátnak (a korabeli oklevelekben Vernhard, Vernhardus, Vernhardy, Berunhord formában találjuk leírva a nevét). Dr. Wertner Mór, a híres genealógus a Turul 191O/4-es számában írt tanulmányában vezeti le, hogy Szilvágyi Bernát, és általa a család a Csém nemzetségből származik2 (a piros színű feliratra kattintva elolvasható a Csém nemzetséggel kapcsolatos anyag). Csém nembéli családnak említi a szakirodalom az Óvári, a Szarvaskendi, a Csémi és a Sibrik családot is.
Szilvágyi Bernát neve egy 1328-as oklevélen, Venhardy de Zyluagy formában
Szilvágyi címer
A kutatás megkezdése óta a családi címer ügyét még nem sikerült egyértelműen tisztázni. Először Ausztriában, Monyorókeréken (ma Eberau, Ausztria) sikerült egy Szilvágyi Bernátnak tulajdonított címert fellelni. 1292 és 1297 között ennek a vizivárnak volt a várnagya Bernát.
A vár kerítésén elhelyezett tábla ismerteti a vár tulajdonosait a különböző korokban. Elsőként a lenti címer tulajdonosaként Chém grófját tünteti fel a tábla. Későbbi tulajdonosok az Ellerbach család, Zrínyi Miklós, az Erdődy család, amelynek a mai napig tulajdonában van a vár.
A monyorókeréki vár falán található ez a címer, melynek felirata: "Grafen Chem bis 1297" (Chem grófja 1297-ig) . A fellelhető információk alapján 1292-től 1297-ig Szilvágyi Bernát comes volt Monyorókerék várnagya. Heraldikusok szerint ebben az időben egyszerűbb rajzolatú címerek léteztek, ez a címer késöbbi lehet. A Siebmacher's Wappenbuch-ban meg is találtam a címert a Sibrik családnál (ez a család is a Csém nemzetségből ered, akárcsak a Szilvágyi!), további két címer társaságában. A Sibrikek által tulajdonolt kastélyokon azonban csak a másik két címer szerepel, a Bernátnak tulajdonított nem. A címer: a jobbra dőlő, kékkel és ezüsttel vágott pajzson egy koronás, emberarcú, vörös oroszlán tart keresztben a mellkasa elött két kardot. A csőrsisakon heraldikai korona és két kard helyezkedik el. A sisaktakaró mindkét oldalon ezüst-vörös. Ez a címerkép igen különleges, egyedi a magyar heraldikában. 2O2O-ban megoldódott a rejtély, miért jelenik meg ez a címer a monyorókeréki váron, ahol Szilvágyi Bernát volt korábban várnagy. Sikerült ráakadni az 1471-ben Mátyás király által kiadott oklevél átiratára. Mátyás király óvári Sibrik Péternek és két testvérének az őseik által már régóta használt címert adományozta. Ezek szerint a címer egy korábbi változatát használhatta a Csém nemzetség abban az időben, amikor még nem ágaztak ki belőle a fent említett családok.
A lejebb ismertetett D családfán található Szilvágyi Mihály leszármmazottai használtak az 17OO-as évek második felében olyan pecsétet, melyen ez a címer látható. Az E családfán található Szilvágyi István ma élő leszármazottjától, Szilvágyi Andrástól kaptam azt az információt, hogy ennek a címernek a rajzát látta egy rokonánál, mint a család címerét. A címer: vörös pajzson zöld hármas halom középső koronás részén könyöklő páncélos kar kardot tart. A pántos sisak dísze: heraldikai koronán könyöklő páncélos kar kardot tart. A sisaktakaró arany-kék és ezüst-vörös.
A honlap Szilvágyi családfák részénél az E családfán található Szilvágyi István ma élő leszármazottjától, Szilvágyi Károlytól kaptam az itt látható címerről információt. Egy Nemesládonnyal foglalkozó monográfia (Baranyai Marianna: Nemesládony múltja és jelene: a középkortól napjainkig) ezt a címert tünteti fel a Szilvágyi család címerének . A címer: kék mezőben jobbra tekintő oroszlán jobbjában kardot tart. A pántos sisakon heraldikai korona, melyből egy előtörő oroszlán jobbjában kardot tart. A sisaktakaró arany-kék és ezüst-vörös.
Érdekesség, hogy a XVIII. század legelején Sopron vármegyébe áttelepült Szilvágyi István ágánál (E) mindkét címer (második és harmadik) előfordul, míg Szilvágyi Mihály utódai (D ág), akik Veszprém, Győr, Somogy, Tolna, és Arad vármegyékbe települtek át és éltek, csak a másodikként ismertetett címer fordult elő. Az Alsó-Szilvágyon maradt katolikus ág címerhasználatáról a Szilvágyi pecsétek résznél ismertetett, Szilvágyi Pál által használt pecsét árulkodik. Ezek szerint az Alsó-Szilvágyon maradt ág is a harmadik címert használta. A három címer azt valószínűsítené, hogy a családból valaki vagy valakik ismételt armális adományban részesültek, de ennek nyomát a Királyi Könyvekben nem találni. A családfakutatás is azt támasztja alá, hogy ezek az ágak közös ősökkel rendelkeznek. Egyelőre tehát rejtély, hogy miért használtak három féle címert a Szilvágyi család tagjai. A címerekre kattintva azok nagyobb méretben tekinthetők meg!
Szilvágyi pecsétek
Három pecsét lenyomatát sikerült fellelni, amely Szilvágyiakhoz kötődik. Az első a Szilvágyi címer részben említett Szilvágyi Józsefé (aki Szilvágyi István evangélikus lelkész fia volt), a második pedig közel száz évvel későbbi, és Szilvágyi János, a katolikus ágról használta. Ő az Eszterházyak Zala vármegyei birtokain volt tiszttartó. A harmadik pecsétet a szintén a katolikus ágról származó Szilvágyi Pál, Sopron vármegye esküdtje használta.
Az 1749-ben születt Szilvágyi József pecsétje, aki a lovászpatonai lelkész, István fia volt. Őket a D családfán találhatjuk. A pecséten a másodiként ismertetett címer rajzolata látható, kiegészülve az Sz.J. monogrammal. Ahogy a Szilvágyi címer részben említésre került, a család másik, az E családfán látható ágának egy ma élő tagja látta már az ábrát régebben egy rokonánál Szilvágyi címerként.
Ezen a pecséten nem egy hagyományos címer látható. Egy 1848-ban Nyáry Pálnak, a forradalom egyik vezetőjének küldött levelet zárt le Szilvágyi János evvel a pecséttel. A címerpajzson monogramja található. A sisakdísz ún. Agnus Dei, azaz Isten báránya. Szilvágyi János, aki gróf Széchenyi István Zala megyei birtokainak tiszttartója volt, az F családfán látható. Az említett levél az Oklevelek, iratok részben megtekinthető. A pecsétre kattintva megtekintheti azt nagyobb méretben.
Szilvágyi Pál, Sopron vármegye esküdtje az 18OO-as évek legelején, egy a Festetich családnak írt hivatalos levelében hasznáta ezt a pecsétet. A címerpajzson ágaskodó oroszlán helyezkedik el. A sisak felett a pecsét tulajdonosának monogramja, a P.S. felirat található. Szilvágyi Pál (1752-1815) arról a katolikus ágról származik, amely az F családfán látható. Szilvágyi Pál az apja volt a második pecsétet használó Szilvágyi Jánosnak. A pecsétre kattintva megtekinthető nagyobb méretben is.
Családtörténet
A Szilvágyiak tehát a Csém nemzetségből származnak, az 12OO-as években már Szilvágyon élnek. A Csém nemzetség tagjai az 12OO-as években a nyugati gyepűvidéken harcoltak a határon időnként betörő osztrákokkal. Ezért kapják jutalmul például IV.László magyar királytól Óbért (ma Olbensdorf, Ausztria). Bernát fiáról Miklósról annyi információ maradt fenn, hogy Olivér országbíró és zólyomi ispántól sikeresen perelte vissza az óbéri birtokot, majd unokatestvéreivel megosztotta ezt és egy szelestei birtokot. Az ő fiáról Szilvágyi Jánosról viszont tudjuk, hogy a király udvari lovagja (miles), a királyi aula3 tagja volt (Kurcz Ágnes: A lovagi kultúra Magyarországon a 13-14. században, Engel Pál: Magyarország világi archontológiája 13O1-1457). Azt, hogy Szilvágyi János udvari lovag hosszabb ideig tagja volt a király környezetének, bizonyítja az az oklevél, melyben 1387-ben Zsigmond király Söpte birtokot adományozta neki. Az indoklásban az szerepel, hogy az adományozás a prelátusok és bárók hozzájárulásával, a Nagy Lajos királynak, Erzsébet és Mária királynőknek, és neki, Zsigmond királynak tett szolgálatokért kapja Szilvágyi Miklós fia János. A Horváti-liga 1386-ban elfogta Mária királynőt és anyját Erzsébetet. A kiszabításukra indított sikeres hadjáratban vett részt Szilvágyi János udvari lovag, vélhetően ez is közrejátszott a király birtokadomány (Söpte birtoka)formájában megnyilvánuló hálájában. Ez az időszak jelenthette a család hatalmának fénykorát. Ezt mutatja az is, hogy Szilvágyi János lányai jelentős emberek feleségei lettek. Dorottya lánya Thomay Pál (magnus) felesége lett, Klárát pedig Bor dictus Halmay László királyi ajtónállómester vette el. Ilona nevű lánya pedig az olasz gyökerekkel rendelkező, nagyhatalmú mesztegnyői Szerechen család sarja, Mihály házastársa lett. Az ő lányuk Anna, a Lőrinthe és a Bezerédy családok egyik őse lett. Gazdagságukat jellemzi, hogy az idő tájt a budai vár legnagyobb épülete a család birtokában volt. Szilvágyi János halálával (14O4-ben már özvegyként említik feleségét) nem szűnik meg a család kapcsolata az udvarral. 1418-ban egy birtokba iktatáshoz a Zsigmond király által kijelölt királyi ember (homo regius) 4: Szilvágyi Imre és Benedek, János fiai. Nem tudni, hogy a család távolodott-e el a királyi udvartól (esetleg kegyvesztetté vált), vagy csak tevékenységüknek nem maradt írásos nyoma, de 1562-ig nem találkoztam nevükkel országos szinten. Ekkor Zrínyi Miklós hadvezér, a szigetvári hős, Erdődi Péterrel bitokokat cserél. A monyorókeréki, veresvári és csatári birtokokba a kirendelt emberek rendben beiktatták Zrínyi Miklóst. A Báthori András országbírónak küldött iratban a beiktatást végzők között említik Szilvágyi Balázst.
A Szilvágyi Bernát leszármazottait ábrázoló családfát (A jelzésű) az eddig fellelt adatok alapján nem sikerült összekapcsolni a XVI-XVIII. században élt Szilvágyiak családfájával (C jelzésű), amelytől viszont napjainkig levezethető a rokonság. Viszont az tény, hogy Szilvágyi István (a C jelzésű családfán a 2. számú személy) az 17OO-as évek elején a nemességét egy 1415-ös oklevéllel igazolta Sopron vármegyében, amelyben Zsigmond király a családnak adományozott egy Alsó Nemes Szilvágy környéki birtokot. Ebből a tényből az következik, hogy a ma élő, a Vas megyei Szilvágyról származó Szilvágyiak már 1415-ben a településen éltek. Szilvágyi Bernát leszármazottait viszont több oklevél is itt említi az 1415-ös év után is. Mivel soha, sehol nem különböztették meg egymást például előnévvel, egyenesen következik, hogy egy családról van szó, tehát a mai Szilvágyiak Bernát comes leszármazottai.
Bár a magyar királyok környezetében a XVI. századot követően nem találunk Szilvágyit, a család ősi fészkének számító Vas vármegyében szerencsére nem szűkölködünk a forrásokban. A vasvári káptalan hiteleshelyi levéltárában tetemes azon iratok száma, melyben a Szilvágyi család tagjai szerepelnek. A különféle nemesi összeírások is gyakran tartalmazzák a Szilvágyi nevet.
Ha már a forrásoknál tartunk, meg kell jegyezni, hogy a legismertebb források a nemesi családokkal kapcsolatban, méltatlanul kevés említést tesznek a családról. A közismert Nagy Iván: Magyarország családai című művében ennyi található: " Szilvágyi család. Vas megyében virágzott, ott bírtak hajdan Szilvágy helységben; 1418-ban éltek Szilvágyi János fiai Imre és Benedek". Kempelen Béla: Magyar nemesi családok könyvében csak az 1754/55-ben összeírt Vas megyei Sándor és Ádám, valamint a Sopron megyei Benedek nevét említi. Szluha Márton hatalmas terjedelmű, Vas Vármegye nemes családjai munkája már valamivel többet tartalmaz: "megyénk ősi családja", írja, de nála is csak az 1418-as dátum az első. Említi viszont az 1556 és 1696, 1726, 1754 évi nemesi összeírásokat. Herényi István A középkori Vas vármegye genealógiája című munkájában a törzsökös nemes családok között sorolja fel a Szilvágyiakat.
Kutatásaim során a Vas megyei levéltár anyagai között ennél jóval több különféle listát találtam a megye nemeseiről, amelyekben a család tagjai szerepelnek.
Szilvágyiak a Vas vármegyében készült nemesi listákon:
1554 Szilvágyi János, György és Máté Szilvágyon, István Söptén, Benedek Táplánfán
1648 Szilvágyi István és Benedek Alsó-Szilvágyon, Szilvágyi György Füsztün
1658 Szilvágyi Benedek és István és másik István Alsó-Szilvágyon, Szilvágyi György esküdt Füsztün
169O Szilvágyi Benedek, Mihály és Szilvágyi István esküdt Alsó-Szilvágyon, Szilvágyi György és Imre özvegye Füsztün, Szilvágyi Miklós Váthon
1696 Szilvágyi Mihály és István Alsó-Szilvágyon
17O2 Szilvágyi Imre özvegye, Horváth aliter Pohárnok Anna, és Szilvágyi Mihály Füsztün
17O5 Szilvágyi Imre özvegye, Szilvágyi Mihály Füsztün
17O5 Szilvágyi Imre özvegye, fia Mihály, és másik Szilvágyi Mihály Füsztün
17O6 Szilvágyi Imre özvegye Füsztün, Mihály Zuggón
17O9 Szilvágyi Mihály és István Alsó-Szilvágyon, Szilvágyi Imre özvegye Füsztün
171O Szilvágyi Mihály Alsó-Szilvágyon, Szilvágyi Imre özvegye Füsztün
1711 Szilvágyi Mihály és István Alsó-Szilvágyon
1712 Szilvágyi Mihály és István Alsó-Szilvágyon
1713 Szilvágyi Mihály és István Alsó-Szilvágyon
1714 Szilvágyi Mihály Alsó-Szilvágyon
1717 Szilvágyi Mihály Alsó-Szilvágyon
1718 Szilvágyi Mihály Alsó-Szilvágyon
1719 Szilvágyi Mihály és István Alsó-Szilvágyon
172O Szilvágyi István Bögötön, Mihály Alsó-Szilvágyon
1721 Szilvágyi István Bögötön, Mihály Alsó-Szilvágyon
1724 Szilvágyi István Bögötön, Mihály Alsó-Szilvágyon
1725 Szilvágyi István Bögötön, Mihály Alsó-Szilvágyon
1727 Szilvágyi István Bögötön, Mihály és Miklós Alsó-Szilvágyon
1733 Szilvágyi Mihály és György Alsó-Szilvágyon
1734 Szilvágyi Mihály és fia Sándor Alsó-Szilvágyon
1735 Szilvágyi Mihály és fia Sándor Alsó-Szilvágyon
1737 Szilvágyi Mihály és fia Sándor Alsó-Szilvágyon
1738 Szilvágyi Mihály és fia Sándor Alsó-Szilvágyon
1739 Szilvágyi Mihály és fia Sándor, Ádám és György Alsó-Szilvágyon
174O Szilvágyi Mihály és fia Sándor, Ádám és György Alsó-Szilvágyon
1741 Szilvágyi Mihály és fia Sándor, Ádám és György Alsó-Szilvágyon
1742 Szilvágyi Sándor Váthon
1742 Szilvágyi Ádám felesége Eötvös Katalin Alsó-Szilvágyon
1742 Szilvágyi István Simonyiban
1746 Szilvágyi Sándor Váthon
1752 Szilvágyi Mihály fia Ádám Váthon, felesége, Eötvös Katalin Alsó-Szilvágyon
1754 Szilvágyi Sándor Váthon, Ádám és fia Pál Alsó-Szilvágyon
1763 Szilvágyi György Alsó-Szilvágyon
1782 Szilvágyi György és fia Jakab Alsó-Szilvágyon, néhai Ádám fia Pál Lózson
Az 1695-ös Vas vármegyei nemesi összeírásban Szilvágyon Szilvágyi Mihályt és Istvánt jegyezték fel.
Természetesen ezek a listák sem teljes körűek, néha egy-egy település vagy akár egy egész terület is kimaradt az összeírásokból.
Az alsószilvágyi Szilvágyiakról nagyszámú oklevél, irat található a vasvári káptalan hiteleshelyi levéltárában. Az Oklevelek, iratok oldalon megtekintheti az iratokban szereplő neveket.
A Szilvágyiak a nevüket is adó településen szerencsésen túlélték a törökök által megszállt területekről indított hadjáratokat. Érdekes módon a török elleni háborúk utáni időszakában történt valami, ami a település elhagyására késztette a család nagy részét. Az E családfán található ág, amely katolikus volt, nem hagyta el lakhelyét a XVIII. század elején. A leszármazottak a környéken, Szombathelyen éltek. Az evangélikus Szilvágyi István eladva birtokát Felső-Szoporra, Sopron vármegyébe települt át. Utódai elsősorban ezen a környéken éltek, később Pesten és Szarvason jelentek meg. A ma élő leszármazottak megtalálhatók Sopron és Vas megye településein, Szombathelyen és Budapesten. A D családfán található szintén evangélikus Szilvágyi Mihály utódai közül többen lelkészek és tanítók voltak, ezáltal rájuk a jelentős mobilitás volt a jellemző. Szilvágyi Mihály fia Mihály az 172O-as években tanító, majd lelkész volt Tésen. Testvére György letelepedett a faluban. Utódai a XX. század elejéig megtalálhatóak voltak a településen. Leszármazottai jelen vannak Budapesten, Székesfehérváron, Kaposváron. Az Amerikába kivándoroltak között is találhatunk tési Szilvágyit. Szilvágyi Mihály fia Dániel elöbb Orosházán, majd az Aradhoz közeli Fazekasvarsándon telepedett le, ahol a mai napig élnek Szilvágyiak. Mihály idősebb fia István Bábony majd Lovászpatona evangélikus lelkésze. József fia és leszármazottai Pápán, Győrött, Felpécen, Pankotán és Világoson éltek. Gicen élt Mózes fia, akinek egyetlen fia Sámuel tanítóskodik Tabon és több dunántúli településen. Károly fiának leszármazottai Ajkán, Légrádon és a kárpátaljai Őrhegyalján éltek. Sámuel fiának utódai Budapesten és környékén élnek.
A káptalani iratok segítségével sikerült apai felmenőimet az 14OO-as években élt Szilvágyi Miklósig visszavezetni. Ennél korábbi oklevelek is léteznek, de Szilvágyi Miklós szüleire vonatkozó forrást eddig még nem sikerült fellelnem, így nem sikerült összekötni az eddig visszavezetett családfát a korábbi időkről megrajzolt családfákkal. A képre kattintva megtekintheti azt nagyobb méretben.
Az anyakönyvekben az eddig megtalált legrégebbi Szilvágyi bejegyzés 1662-es. Szilvágyi Györgynek és Ilonának Erzsébet nevű lánya született 1662.O9.21-én.
A jobb áttekinthetőség érdekében a család egyes ágai önálló családfán lettek ábrázolva. Az egyes fákat azonosító betűk különböztetik meg. A C jelzésű fán pedig számok jelzik a főbb ágakat. A könnyebb áttekinthetőség érdekében itt található egy áttekintő ábra az egyes családfák egymáshoz kapcsolódásáról. A Szilvágyi családfákon kb. 1350 személy található, az anyai ágakat nem számítva.
- A/ A legrégibb családfa részlet élén a Csém nemzetségből származó Szilvágyi Bernát comes áll. 1292 és 1297 között biztosan Monyorókerék várnagya volt. A korabeli oklevelekből megrajzolható négy nemzedékre leszármazottainak listája, amelyet ide kattintva megtekinthet. A feltüntetett évszámok a személy oklevelekben történő említésének dátumát jelzik.
- B/ Egy 1481-es és egy 1489-es oklevélben szerepel tíz személy, amiből két kis családfa töredék rajzolható meg. Érdekessége a Gál és az Illés keresztnév, ami soha többet nem fordult elő a családban. Itt megtekintheti ezt a két családfa részletet. A feltüntetett évszámok a személy oklevelekben történő említésének dátumát jelzik.
- C/ Különböző oklevelekből és a vasvári káptalan irataiból a XV -XVII század időszakára az itt megtekinthető családfa rekonstruálható. A sorszámmal ellátott személyek ágai láthatók a további családfákon.
- D/ A C családfán 1-es számmal jelölt Szilvágyi Mihály ágát ide kattintva nézheti meg. Ezen az ágon gyakori volt az evangélikus lelkészi és tanítói hivatás, ezért a mobilitás, a nehezen követhetőség jellemezte őket. Elsősorban Somogy, Tolna és a Dunántúl északi részén fordultak elő, de a Partiumban Újfazekasvarsándon és Világoson is telepedtek le ebből az ágból. Innen ágazik ki a D2 és D3 ág, amelynek ősei Szilvágyi György (X1) és Szilvágyi Dániel (X2)..
- D2/ A C családfán 1-es számmall jelölt Szilvágyi Mihály fia, Mihály 1721-ben Tésen tanító, majd lelkész volt. A későbbi nemességvizsgálati iratok szerint vele érkezett Tésre György nevű testvére (X1-el jelölve). Mihály 1725 után Nagyszokoly lelkésze lett, György azonban Tésen maradt. Utódai az 19OO-as évek elejéig megtalálhatók a korabeli anyakönyvekben. Szilvágyi György leszármazottai ma is élnek Székesfehérváron és Budapesten, de a XX. század elején Amerikába kivándoroltak között is megtalálhatók. György családfája itt tekinthető meg.
- D3/ A D családfa ősének Szilvágyi Mihálynak a fia, ifjabb Mihály 1725 után Nagyszokoly lelkésze lett. Itt született meg a fia Dániel (X2). A lelkész röviddel Dániel születése után elhunyt. Dánielt valószínűleg testvére István nevelte fel, aki Nagyszokolyon, Bábonyban, végül Lovászpatonán szolgált evangélikus lelkészként. Dániel egy evangélikus csoport tagjaként Orosházán telepedett le, itt nősült meg 177O-ben. Néhány év múlva - egy rövid, Torontál vármegyei kitérő (Szőlős v. Nákófalva) után - a Partiumi Újfazekasvarsándon talált magának új otthont a csapat. A letelepedett Szilvágyiak leszármazottai a mai napig megtalálhatók a településen és Arad megyében. 1892-ben Aradon megjelent Csepregi György: Adatok Új-Fazekasvarsánd történetéhez című kiadványa (amelyet köszönök Szilvágyi Zsolt temesvári püspöki helynök és plébános úrnak - aki Szilvágyi Dániel leszármazottja), amelyben megemlékeznek arról, hogy több család Lovászpatonáról származik. Sajnos Dániel családfáját az anyakönyvek részleges elérhetősége miatt, csak hiányosan sikerült megrajzolni. Ha további anyakönyvek is elérhetők lesznek, természetesen a családfa kiegészítésre kerül. A varsándi ág családfája itt tekinthető meg.
- E/ A C családfán 2-es számmal jelölt Szilvágyi István 16OO-as évek végén eladta alsó-Szilvágyi birtokát, megnősülvén a Sopron vármegyei Fölső-Szoporra költözött. A XVIII. századi nemességvizsgálatok alkalmával Zsigmond király 1415-ben kelt adománylevelét mutatta be. Az ő leszármazottai az invesztigáció során igazolták, hogy a Veszprém megyébe elszármazott Szilvágyiak a rokonaik. Ide kattintva megtekintheti a családfa ezen ágát. Elsősorban Sopron és Vas megyében éltek.
- F/ A C családfán 3-as számmal jelölt Szilvágyi Mihály azt az ágat képviseli, amely katolikus volt, és az 16OO-as évek végén nem költözött el Alsó-Szilvágyról, mint a család többi tagja, amely evangélikus vallású volt. Itt látható ennek az ágnak a családfája,
Szilvágyi családok, melyek eredete jelenleg még nem tisztázott
Kutatásaim során találkoztam több olyan Szilvágyi családdal, amelyek eredete, illetve kapcsolata az Alsó-Szilvágyiakkal nem tisztázott.
- G/ A szentgáli Szilvádi / Szilvágyi család. Szentgál a Bakonyban fekvő település Veszprém megyében. Első írásos említése 1281-ben történt. A királyi vadászatokhoz tenyésztettek kutyákat az udvar részére. 1328-ban kollektív nemességet kaptak lakói, melyek jelentős része református volt. A református anykönyveket 1732-től kezdték vezetni. 1737-ben jegyezték fel, hogy Szivágyi Istvának György fia született. Eleinte tehát Szivágyinak írták a család tagjainak a nevét, amely formátum máshol is előfordult a Szilvágyi nevet viselőknél. 1743-ban is még így jegyzik fel Anna lánya születését, de 1746-ban az új lelkész már Szilvádinak írja a nevet. A nemesi összeírásokban Szilvágyi, Szivándy, Szilvándy és Szivádi formában szerepelnek Szentgálon. Tehát az anyakönyvek szerint Szivádi (Szilvágyi) István alapította ezt az ágat, amely tagjai a XX. század elején is megtalálhatóak a településen. Sajnos jelenleg még nem ismert, hogy az említett István honnan került Szentgálra. A családfa itt tekinthető meg.
- H/ A nemeskeresztúri, karakói, jánosházi, bejci Szilvágyi család. Kutatásaim Jánosházán kezdődtek, ahol igen sok Szilvágyi szerepel az anyakönyvekben. A fellelhető adatok szerint ez az ág katolikus, közrendű volt. Ahogy a kutatás haladt az időben visszafelé, kiderült, hogy őseik először Nemeskeresztúron telepedtek le, evangélikusok voltak, és többször nemesnek vannak feltüntetve az anyakönyvekben. Később telepednek le Karakón, Jánosházán és Bejcen. Eleinte még feltüntetik, hogy nem katolikusok, később ez elmarad, csakúgy, mint a nemesség jelzése. Az 16OO-as évek végén született evangélikus és feltehetően nemes Szilvágyi István és András szüleiről és születési helyükről eddig nem került elő adat. A nemeskeresztúri, karakói, jánosházi és bejci ág családfája ide kattintva tekinthető meg.
- I/ Az Istvándi Szilvágyi család. 1743-ban Herényben (Szombathely Rk. anyakönyv) Szilvágyi Katalin leányanyaként kereszteltette meg Ádám fiát. Szilvágyi Ádám a mai Zalaistvándon alapított családot, ahol a római katolikus anyakönyvben feltüntetik, hogy evangélikus vallású. Később hasonlóan a nemeskeresztúri és jánosházi ágakhoz ez az ág is katolizál. A XVIII. század közepén több felnőttkorú Szilvágyi telepedett le Istvándon, akiknek születési helyéről, rokonságáról sajnos az anyakönyvekben nem találni adatot, ezért a családfán sem lehet őket megjeleníteni. Az Istvándi ág családfája itt található.
Az anyai ágak családfái a Családi kapcsolatok oldalon találhatóak.
1. comes (latin): gróf, megyésispán.
Magyar Nemzeti Levéltár honlapja (http://mnl.gov.hu)
2. Csém nemzetség ...az erről szóló okiratot 1328. május 29-én Vernhard fia: Szilvágyi Miklós iratja át... s hogy ez /mármint Miklós/ 1328-ban a «Szilvágyi» családnevet használja. – 1292 aug. 3-án találjuk,* hogy (Csói) Mátya comes Szilvágyon három hübérbirtokrészt Bernhard (Berunhord) comesnek, Monyorókerék várnagyának elzálogosit. Az imént felhozott adatból tehát azon érdekes eredmény következik, hogy ezen várnagy nem más, mint a Csém nb. Vernhard.
Dr. Wertner Mór: A Csém-nemzetségből kiágazott családok. Turul 1910/4 szám
3. A királyi aula tagjai ... Az Anjou-házi királyok társadalmi bázisát az aula, azaz a királyi udvar tagjai képezték, akiket a megyei nemesség tömegétől megkülönböztetve udvari nemeseknek nevezett. Idetartoztak a király személyes hívei, akik uruknak feltétlen hűséggel tartoztak, így ő rájuk bízta a kormányzat mindennapi teendőinek végzését. Az aula ilyetén szerepét megőrizte Zsigmond (1387–1437) alatt is, noha a királyi birtokok száma csökkent, és kimutatható még Mátyás (1458–90) uralkodása alatt is, bár addigra az uralkodó kezében levi uradalmak aránya még inkább visszaszorult, és erősödött a rendiség szerepe. Az udvari nemesség három csoportra, rangosztályra volt bontható. Az élen álltak az udvari lovagok, őket követték az udvari ifjak (aulae iuvenis). Az „udvari ifjú” azonban nem korjelző megjelölés, egy ilyen udvaronc lehetett idősebb férfi is, ez csak azt jelenti, hogy az illető – még – nem lovag. Legalul foglaltak helyet a valóban gyermek- vagy legalábbis fiatalkorú apródok.
Kubinyi András: Udvari nemesség a késő középkorban - Karrier a királyi Magyarországon
4. Királyi ember. A középkori Magyarországon a peres és jogi eljárások egyik legfőbb szereplője a királyi ember(homo regius) volt, aki a magyar jog szerint formálisan a király megbízottjaként biztosította az eljárás közhitelességét. A kezdetekben ténylegesen a király kiküldöttje (poroszló) látta el ezt a feladatot, a megyerendszer megszilárdulásával a megyei közgyűlés által választott köztiszteletben álló nemesemberek közül esetileg jelölt ki valakit a királyi kancellária. Feladatát általában a káptalani emberrel (homo Capitularis) együtt végezte. Utóbbi a ›hiteleshely képviselőjeként az eljárás tanúja volt, és gondoskodott az írásbeli dokumentálásról.
Az eljárás során a törvényességért, a szokásjog diktálta feltételek maradéktalan betartásáért a királyi ember volt felelős. Ha bármi helytelenül vagy akár rosszhiszeműen történt, azért őt lehetett perelni; a mellette tanúskodó kiküldött csak az eljárás tényét igazolta, a hiteleshely pedig csupán a jelentés kiállításáért volt felelős. Szerepének fontosságát mutatja ugyanakkor, hogy személye törvényi védelmet élvezett.
A királyi embereket a vármegyei közgyűlés választotta, és megbízásuk egy évre szólt. Egy megyében egyidejűleg 8-12 királyi embert választottak, akik közül a király írásban jelölte ki az adott ügyhöz a helyi viszonyokat jól ismerő személyt.
Copyright by SilGaSoft 2014-2024 © All Rights Reserved - Desing by Silgasoft
