A kutatásokat 15-2O évvel, vagy még régebben kezdőkkel szemben ma már nagyon nagy segítséget nyújtott az internetre felkerülő digitalizált anyagok egyre szaporodó mennyisége. A Szilvágyi ősöket kutatva a neten találkoztam Dr. Wertner Mórnak, az ismert genealógusnak a Turul c. folyóirat 191O/4 számában megjelent, "A Csém-nemzetségből kiágazott családok" című tanulmányával (Csém Vas vármegyei település volt - ma Schandorf, Ausztria). Ebben levezeti, hogy a Csém nemzetségból származik az Óvári, a Sibrik, a Csémi, a Szarvaskendi (?) és a Szilvágyi család.
Sajnos arra vonatkozó adatot nem találtam, hogy a nemzetség tagjai mikor és hogyan jutottak Csém birtokába. Ma is fellelhető első említésük 1244-re (egyes vélemények szerint 1245) tehető. Ekkor IV.Béla király a Vas vármegyei Óvár (Pinkaóvár, ma Burg, Ausztria) helységet és az elhagyatott várat adományozza a hozzá tartozó földekkel a Csém nemzetségbeli nemeseknek, a német betöréskor tanúsított bátoságukért és azért, mert régóta kitüntették magukat Vas vármegye határainak védelmében. A harcokban életét vesztette Severéd comes és Lóránd (Árpádkori Okmánytár VII. 106). Az oklevél itt tekinthető meg. Óvár Csémtől alig három kilométerre található délre. Óvár avarkori település, minden bizonnyal avar földvár volt eredetileg. A hatalmas méretű várat (korábban határ / ispáni vár lehetett) a nemzetségnek újjá kellett építenie és benne állandó őrséget, valamint portyázó katonákat állomásoztatnia. Szent István király idején is vár állott a Pinka folyó kanyarulatában, sőt olyan vélemények is vannak, hogy a X. század közepén élt Bulcsú vezér is használhatta a várat. A védelmi gyűrű mérete a 6OO métert is elérte. A vár a korai gyepű-rendszer fontos eleme lehetett. Némelyek úgy vélik, itt volt Vas vármegye központja, mielőtt 1118-ban átkerült Vasvárra. Szakemberek szerint Európa egyik legnagyobb földvára állt itt a Pinka partján. A folyó túlsó partját egy elővár védte, melyet Toboy-várnak hívtak. Ezt a hídfőt egy felvonóhíd kötötte össze a fő erődítménnyel. Fölötte volt a sáncokkal és árkokkal körülvett Árpád-kori vár, amelyett északról egy másik elővár védett. Az államszervezés időszakában a sánc tetejére erős kőfalat építettek. Az adományozás után - pontosan nem tudni mikor - a Csém nembéliek megépítik a Hollókőnek nevezett várat az Óvár területén. Tíz méter átmérőjű kerek tornyának helye ma is felismerhető. Az adományozó oklevélben feltüntetett Csém nemzetségbeli személyek: Mod comes és fia Tamás, Márton, Miske, Szilveszter, Jakobcsa, Hertuegh, Lóránd és apja Lóránd, valamint az említett Szilveszter apja Severéd comes. A vár alaprajza itt tekinthető meg.
Ezután több évtizedig nem található információ a nemzetségről. 1281-ben IV. László király Óbér földjét (ma Olbendorf, Ausztria) adományozta Hertuegh fiainak: Miklósnak, Bernátnak, Gebretnek (Seyfridus) és Konrádnak a neki tett szolgálataikért (Árpádkori Okmánytár IX. 213). Az oklevél 1328-as átírását, amelyben Károly Róbert király megerősíti az 1281-es adományt, mely örök időkig a tulajdonukat képezi, itt tekintheti meg. Ezt az adományt már nem az egész Csém nemzetség, hanem az 1244-es adományozottak egyikének, Hertuegh-nek a fiai kapták. Óbér egyesek szerint Bér vezér után kapta nevét. Óbéren egy vár is létezett, de 1291-ben már nem említik. Valószínüleg az 1289-es ún. Németújvári viszály* harcaiban semmisült meg a vár Albert osztrák herceg betörése nyomán. A vár makettjéről készült fotók ide kattintva tekinthetők meg. Az osztrák források sem a Pinkaóvári, sem az Óbéri várnál nem említik a magyar tulajdonosokat, Óvárnál első tulajdonosnak a Baumkirchner családot említik, holott a vár csak 1489-ben kerül a tulajdonukba. Pinkaóvárt a Chém nemzetség 1452-ig tulajdonolta. Ekkor Óvári János magtalanul elhal, birtokait Hunyadi János kormányzó zálogba adja ki. A Baumkirchnerek után 1544-ben a Batthyány családé lesz Óvár. Óbér esetén sem említik, hogy 1281-ben Hertuegh fiai a Csém nemzetségból kapják adományként Óbért, csak Albert herceget említik. Érdekesség, hogy 1291-ben III. András magyar király Óbért ismét a már felsorolt személyeknek adományozza, kiemelve, hogy az eredeti adományozáskor a németek elfoglalták Körmendet, és Miklós comes valamint testvérei harcoltak ellenük, Merch nevű testvérük el is esett a harcokban. III. András trónra lépése után a németek ismét megtámadták a határokat, ekkor Rohonc vára alatt Bernát súlyosan megsebesült, Miklóst pedig Szentmihály váránál hajítógép lövedéke sebesítette meg. A király elismeri az Albert herceg ellen indított hadjáratban mutatott vitézségüket (Árpádkori Okmánytár XII. 5O3).
1286-ban egy birtok eladása kapcsán említik Bittó (Biczó) mestert, mint a szomszédos földek tulajdonosát a Vas vm.-i Döröcskén vagy másképp Dereskén (Hazai Okmánytár VIII. 209).
1291-ben III. András király Szarvaskend várát adományozza Óvári Bittó (Biczó) mester (aki Szilveszter fia) számára az Albert osztrák herceg elleni harcokban való részvételéért (Árpádkori új okmánytár XII. 5O1) .
1291-ben III. András megerősíti a vasvári vár Chatar nevű birtokában (melyet V. István király adományozott nekik) a következő (Chém nembéli) óvári nemeseket: Szilveszter fia Bittó (Biczó) és Seyfridus, Miske fia János, Márton fia Woph, Mod fiai Tamás és Mod, Máron fia István (?), Jakobcsa fia Róbert, Lóránd fia Pál, István fiai Saul és Lőrinc, Hertuegh fia Ilba (Szentpétery Imre: Az Árpádházi királyok okleveleinek kritikai jegyzéke II. kötet 4. füzet 129O–13O1 / 67-68 o.).
1291-ben III. András ismételten Hertuegh fiainak, Miklós comesnek, Bernátnak, Konrádnak és Seyfridusnak adományozza Óbért a neki tett szolgálatokért (Diplomatikai Levéltár Q 383).
1292-ben Csói Mátyás comes Szilvágyon földeket zálogosít el Bernát comesnek, aki Monyorókerék várnagya (Hazai Okmánytár IV. 387).
1296-ban Hertuegh fia Miklós (Wez?) comesnek Szelestey János özvegye, Surki Lóránd lánya Cyngus Szelestén egy birtokrészt elad (Hazai okmánytár III. 46).
13O8-ban Damonyai Albert a vasvári konvent elött nyugtatja Hertuegh fiát, Szelestei (Veez) Miklóst, hogy Damonyai Pál leányának szelestei Gurk özvegyének járó hitbért és jegyajándékot kiadta (Sopronmegyei Oklevéltár I. 7O) .
13O9-ben Bittó (Biczó) mester Vas vármegye alispánja (Anjoukori oklevéltár VI. 467).
1326-ban Bittó (Biczó) mester Sopron vm. alispánja, Hédervári Dénes megbízottja (Sopronmegyei Oklevéltár I. 1O9).
1328-ban Szilvágyi Bernát fia Miklós a vasvári káptalannál átíratja azt az 1296-os oklevelet, amelyben Bernát testvére Miklós Szelestén vásárolt birtokot a Szelestey családtól. Valószínű, hogy Miklós fiúutód nélkűl hunyt el és a birtokot Bernát ill. fia Miklós örökölte (Hazai Okmánytár III. 98).
1368-ban a vasvári káptalan jelenti a királynak, hogy kivizsgálta a csepregi "hatalmaskodást". A tanúk között említik Szilvágyi Miklós fia Pétert (Sopronmegyei Oklevéltár I.375).
1381-ben Nagy Lajos király parancsára Chem-i Miklós fia Gál királyi ember Merény birtokába iktatja Merényi Miklóst és Annát (Diplomatikai Levéltár Q 383).
1387-ben Zsigmond király Söpte uradalmat adományozza Szilvágyi János mesternek, a Mária királynő kiszabadítására indított hadjáratban szerzett érdemeiért (Diplomatikai Levéltár Q 73).
1442-ben Ulászló király Csém birtokot adományozza Óvári Jánosnak és Somosi Jánosnak mivel Csémi Mihály magvaszakadásával a koronára szállt vissza a birtok (Diplomatikai Levéltár Q 311).
Meglepő, hogy a szakemberek szerint szintén a Csém nemzetségből származó Sibrik családról a legkorábbi keltezésű oklevél csak 1457-es. Ebben a monyorókeréki Ellerbach Bertoldot bevezették Pornó és Gyak birtokába. A meghívott szomszédok között volt szarvaskendi Sibrik Gergely (Diplomatikai Levéltár Q 7). A család történetével foglalkozók eddig a Gergelyig tudják visszavezetni a Sibrik ágat, megjegyezve, hogy a család őse a hagyomány szerint Szilveszter volt. Az Óvárt a Csém nemzetségnek adományozó oklevélben szerepel egy Severéd v. Seywret comes és fia Szilveszter. Nagy valószínűséggel ki lehet mondani, hogy Sibrik Gergely a leszármazottjuk. A Sibrik család használta az Óvári és a Szarvaskendi előnevet is, de nem családnévként. A nemesi összeírások Vas megyében 1554-ben a sárvári járásban Óvári Bálint és Miklós nevét tartalmazta. Őket azonban nem találni a XVI. század elejétől vezetett Sibrik családfán. Sajnos a rendelkezésre álló iratok alapján nem lehet egyértelműen megállapítani, Bálint és Miklós a nemzetségből kivált és Óvári vezetéknevet viselő személyek, vagy a Csém nemzetséggel rokonságban nem álló Óváriak.
Egy 1381-ben keletkezett oklevél említi Chem-i Miklós fia Gál királyi embert, aki Merényi Miklóst és Annát beiktatja Merény birtokába (Diplomatikai Levéltár Q 383). Egy másik oklevél amely Ulászló király parancsára 1442-ben azt foglalta írásba, hogy Csémi Mihály magvaszakadása miatt Csém birtokát Óvári Jánosnak és Somosi Jánosnak adományozta. Ez a két oklevél azt bizonyítja, hogy a nemzetség egy ága a Csémi nevet viselte, vélhetőleg Csémi Mihály haláláig, akivel ez az ág kihalt. Némileg bonyolíthatja a helyzetet az, hogy a honlap Oklevelek, iratok oldalán egy 1489-ből fennmaradt oklevélben említik Szilvágyi Mátét, a szilvágyi Szent-Miklós templom kegyurát. Az oklevél említi felmenőit, így a kb. 1OO évvel korábban élt ükapját, Szilvágyi Gált. A Szilvágyiak közül sem addig, sem azután soha többet nem kapta senki más ezt a keresztnevet. A két Gál keresztnevet viselő személy kb. egy korban élhetett. Felmerűl a gyanú, hogy esetleg ugyanarról a személyről van szó, de egyelőre a fellelhető írásos emlékek alapján ez nem eldönthető.
Az 1244-ben Óvárt (Pinkaóvár) adományul kapó Csém nemzetség-ből napjainkra (egyes információk alapján) a Sibrik és a Szilvágyi család maradt fenn napjainkig. Az oklevelek által megrajzolható családfája a nemzetségnek itt található.
* Németújvári viszály: 1289-90-ben Albert osztrák herceg IV. László királlyal szövetségre lépett a mindkettőjük területén rablásokat végrehajtó Kőszegi család ellen. Albert azonban hitszegő módon az általa elfoglalt várakat nem adta vissza a magyar királynak. 1291-ben II. András sikeres hadjárata az osztrák hercegségben kikényszerítette a várak visszaszolgáltatását magyar kézbe.
Copyright by SilGaSoft 2014-2025 © All Rights Reserved - Desing by Silgasoft
