Rögtön adódik a kérdés, hogy melyik Szilvágy település nevét vehették fel egykori őseink, ugyanis legalább öt Szilvágy létezett. Egy Zala megyében (ma Szilvágy), egy Vas megyében (ma Vasszilvágy) egy a Muraközben (Muraszilvágy, ma Sivica, Horvátország). Arad és Szilágy megyékben is létezett Szilvágy nevű település. Kutatásaim szerint Szilvágyiak a Vas megyei Szilvágyon, illetve a megyében fordultak elő a XVIII. század közepéig. Zala megyében jó ideig sem összeírásokban, sem oklevelekben sem anyakönyvekben nem található a név. Az idővel itt megjelenő Szilvágyiak meglehetősen jól követhetően Vas megyéből kezdtek dél felé, Zala megyébe is költözni. (A Szilvágyi név területi elterjedéséről ide kattintva olvashat részletesebben).
Fentiek okán határozottan állíthatjuk, hogy a Szilvágyiak nevüket a Vas megyei SZILVÁGY-ról vették. A korábban egységes település (az oklevelekben sokáig csak Szilvágyként említették) az újkorban kétfelé vált: Felső-Szilvágyra, itt nagyobb birtoktestek alakultak ki (tulajdonosaik többnyire nem helybéliek voltak), és Alsó- vagy Nemes-Szilvágyra, (a nemes előtaggal azokat a falvakat illették, melyekben a lakosság meghatározó része nemes volt), ahol helyben lakó, itt birtokkal rendelkező nemesek laktak. Az 1796-ban kiadott, Vályi András: MAGYAR ORSZÁGNAK LEÍRÁSA című művében ezt olvashatjuk a településről:
"SZILVAGY. A. és F Szilvagy. Két faluk Vas Várm. Alsónak földes Urai több Urak; Felsőnek pedig Tálián Úr, lakosaik külömbfélék, Alsó a' Felsőnek filiája, fekszenek Surányhoz fél mérföldnyire; földgyeik, réttyeik jók, vagyonnyaik többfélék."
1935-ben egyesítették a korábban is egy települést alkotó két részt, ekkor kapta a Kétszilvágy nevet, amit 1937-ben Vasszilvágyra változtattak.
Szilvágy jelentését korábban azzal magyarázták, hogy a régi magyar nyelvben szilvafákkal benőtt területet jelentett. Később felmerültek olyan magyarázatok, amelyek szerint az Asziágy, Aszuágy szavak módosultak az idők folyamán Szilvágyra / Szivágyra, melyek jelentése kiszáradt vízmeder. Újabban a szilfával hozzák összefüggésbe a falu nevét, mivel a középkorban szívesen jelölték ki a birtokok határát evvel a szívós fafajtával.
 |
A névadó település, a mai Vasszilvágy, Szombathelytől észak-keletre, kb. 12 km-re, a Gyöngyös-sík északi részén terül el. Két falurésze a Hosszú-víz mentén fekszik, délnyugatról a Rátka-patak, délkeletről a Kőris-patak határolja. Területén honfoglalás-kori sírokat találtak. A falu első írásos említése az 12OO-as évek elején, Zyluag formában történt. Szent Miklósról elnevezett templomának hajója XIV. századi. Építtetője a Szilvágyi család volt. Lakói a XVI.-ik században protestáns hitre tértek. 1667-ben és 1673-ban evangélikus kerületi gyűlést is tartottak a településen. Az ellenreformáció idejében a lakosság többsége ismét katolikus lett. Az 193O-as években még 7OO fős lakossága napjainkra 4OO fő körül van.
A település címere |
A család tagjai az évszázadok folyamán birtokszerzések és házasságok révén, Alsó-Szilvágyhoz közeli falvakban is letelepedtek. IV. László királytól kapták Óbér-t (ma Olbensdorf, Ausztria). Nagyon gyakran említenek korabeli iratokban Szilvágyiakat Fűztűn, Szilvágyiak éltek még ezenkívűl a következő településeken: Táplánfa (ma Táplánszentkereszt), Bozzai, Söpte ( ezt a birtokot Zsigmond király adományozta Szilvágyi János udvari lovagnak), Kámon, Salköveskút, Vát, Bögöt, Bőd (ma Nemesbőd), Sárvár.
Települések Vas vármegyében, ahol Szilvágyiak laktak illetve birtokaik voltak a XIII. századtól a XX. század elejéig
A képre kattintva nagyobb méretben tekintheti meg a térképet. Az érintett telwepülések pirossal aláhúzva.
Az 17OO-as évek elején határozott migráció figyelhető meg: Németújvár, Fölső-Szopor, Bük, Farád, Lócs, Kis-Pécz, Bakonyszombathely, Csögle, Tés, Sótony, Kemeneshőgyész, Magyargencs, Röjtök, Sárszentlőrinc, Nagyszokoly, Bábony, Lovászpatona, Gicz, Szentgál, Celldömölk, Csepreg, Pápa, Várpalota, Székesfehérvár, Kajdacs, Győr, Nemeskér, Szepetk, Zalaegerszeg a Dunántúlon, Orosháza az Alföldön, Szőlős-Nákófalva Torontálban és Fazekasvarsánd a Partiumban lesz ideiglenes vagy végleges lakóhelye Szilvágyiaknak. Az 18OO-as években újabb települések gyarapítják a sort: Tab, Galsa, Gyönk, Tolnanémedi, Ajka, Pest, Szarvas, Pölöske, Szombathely, Olad, Jánosháza, Kisköcsk, Káld, Bejcz, Nagykanizsa, Légrád, Pankota, Világosvár, Boros-Sebes, Őrhegyalja .
Az adatokból egyértelműen látszik, hogy évszázadokig (az 16OO-as évek végéig) a névadó településen, illetve a szomszédos, vagy közeli falvakban éltek a Szilvágyi család tagjai. Az 17OO-as évek elején elsősorban kelet felé, a Somlóvidékre, Veszprém, Tolna, Somogy megyébe, kisebb mértékben északra és délre, Sopron és Zala megyébe történik kiáramlás.
Gyakorlatilag egy 1791-ben íródott adásvételi szerződésben találtam az utolsó írásos nyomát, hogy a névadó (Alsó-) Szilvágyon tartósan Szilvágyiak élnek. A szerződésben Szilvágyi Mózes (szépapám), és testvére József, egy a faluban található portát és tartozékait adnak el a Fölső-Szoporon élő rokonaiknak. Azt, hogy még élnek itt Szilvágyiak, azt az irat alábbi része bizonyítja: a ház "melnek mind alsó mind fölső szomszédja Szilvagyi familia". A helyi anyakönyvekben is 177O-es az utolsó dátum, amely Szilvágyi születéséről szól. Meszlen evangélikus anyakönyvében található egy 1878-as bejegyzés, amely Szilvágyi László bognármester alsó-Szilvágyi halálát rögzíti. Ő a Sopron megyébe távozott ág tagja (E családfa). László Alsó-Szoporon, gyermekei Gutaházán születtek. Egyértelmű, hogy nem élt tartósan Alsó-Szilvágyon, röviddel halála elött kerülhetett a településre.
A Szilvágyiak jelenléte névadó településükön az 12OO-as évektől, az 18OO-as évek elejéig, tehát kb. 6OO évig tartott. Jelenleg nem áll rendelkezésre egyértelmű adat, amely megmagyarázná a család nagymérvű elvándorlását, amely a XVIII. sz. elejére tehető. A Királyi Könyvekben található egy 1699-es perről szóló irat, melyben Alsó-Szilvágyi földesurak, Fölső-Szilvágyiakkal pereskednek. Az Alsó-Szilvágyiak között név szerint a követtkezők vannak felsorolva: Szilvágyi Mihály, id. és ifj. István, György, Judit, Katalin, Anna, és másik Szilvágyi Mihály. Ehhez képest jól nyomonkövethető, hogy az 17OO-as évek elejére a család egyetlen ága marad a településen. Az ok lehet gazdasági, vallási vagy politikai, illetve ezek kombinációja. A gazdasági ok lehetett a fent említett per következménye, amelyben arra kötelezték a túlnyomórészt evangélikus Szilvágyiakat és más Alsó-Szilvágyi birtokosokat, hogy a Felső-Szilvágyon található katolikus templom és parókia renoválására és fenntartására néhány hónapon belül komolyabb összeget fizessenek ki. Vallási okok is közrejátszhattak. Az ellenreformáció komoly konfliktusokat okozott a vidéken (pl. vadosfai események), és Alsó-Szilvágy néhány évtizede még komolyabb szereppel bírt, evangélikus kerületi gyűléseknek adott otthont. Ezenkívül a perben hozott ítélet is magán viseli a protestánsellenességet. A család - helyben maradó ágát kivéve - az evangélikus felekezet tagja volt, több prédikátort és tanítót adva az egyháznak. A politikai ok az ebben az időben zajló Rákóczi-szabadságharc lehetett. Ezt alátámasztó iratok nem állnak rendelkezésre, de kizárni természetesen nem lehet, erre csak a család később is tapasztalt következetes kiállása a magyar szabadságért, és az ebből következő Habsburg-ellenessége utalhat.
Alsó-Szilvágy - ma
 |
|
Copyright by SilGaSoft 2014-2024 © All Rights Reserved - Desing by Silgasoft
